Olvasni jó!

Akkor még nem volt kérdés. Akkor csak hosszú utak voltak, meg pöttyös könyvek. Jókai és Rejtő Jenő. Lámpaoltásig lehetett olvasni, meg titokban a pad alatt.

Verseket a szerelemről - szerelmesen. Összeolvasni, foghíjasan, első osztályosan. Cicabetű.

Később elgondolkodtat:
Van, amit százszor is, ezerszer is, rongyosra. Megunhatatlan.

Van, amit csak egyszer, hogy évekig rágódhass rajta, míg újra előveszed.

Belefeledkezni a buszon, a vonaton, búzatáblában látni a főhős arcát.

Egész kis világot építeni az elménkben, együtt élni, szeretni, meghalni a főhőssel.

Gazdagodni. Gondolni. Gondolkodni.

Olvasni.

Kép innen