2012. március 24., szombat

Könyvjelző

Fotó: artessen.com


...............................................................................

Volt egyszer egy írói játékunk a Vándorsólyom Kisasszony facebook oldalán. Oda született az alábbi Fortepanos képhez ez az írás.

Lovranits Júlia: Tenger mellett születnek a boszorkányok

 Ha Lázár Ervin manói a manógyárból, akkor a boszorkák a tenger mellől jönnek. Nem mind a vízből: az egyik a tenger habjából, a másik sirály rikoltásából, a kezét védőn a tenger fölé emelő szent szobrának talapzatán megtörő víz zajából, partra sodródott növények kusza fonadékából. A sós levegőből is, meg a fürdőzők nevetéséből. Ezekből leginkább Ogg Ángyi formák, kerekek, részegesek, könnyen nevetősek.  Vihar utáni, szürke reggeleken kedvetlenek, holdfogyatkozáskor, a parton táncoló turisták árnyékából sötét hajúak, titokzatosak. Amikor éjjel van, és a csillagok képe tükröződik a vízen, akkor örökké szomorú, örökké vidám, sápadt, kicsi boszorkák születnek.

Fölülnek a stégre, meg a közelben horgonyzó vitorlásokra, úgy teleülik, mint a verebek. Lógázzák a lábukat, soha véget nem érő, képtelen történetekkel szórakoztatják egymást. Bámulják magukat a víztükörben. Nevetnek, sírnak, fürkészik a közeli sziget hegyeit, a látóhatárt meg a túlpartot. Elvágyódnak.  Valami félig pogány, félig keresztényi, tolkieni mennybe, megsemmisülésbe.
Te nem látod őket. Pedig ott ülnek mind. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése