Lovranits Júlia - Fekete kökörcsinek

A nagyanyám szoknyában járt az erdőbe, hiába nem volt praktikus viselet. Ha egy szederinda belekapaszkodott a szoknya szélébe, hosszú percekbe került mire kiszabadítottam. De nevettünk ezen is. Az első fényképeimet is róla, meg az erdejéről készítettem. Ő ötvenvalamennyi volt, én meg éppen tíz éves. Szakadt térdnadrágos, a világot mindenestül befalni akaró, süvölvény fiúgyerek.

Akkor még úgy tűnt, örökké fognak tartani az együtt átkóborolt hosszú tavaszok, őszök és nyarak. Minden iskolai szünetemet a nagyanyámnál töltöttem, ő tanított a világgal szembeni türelemre, hogy hogyan kell csendben, sokáig várni egy fa alatt a fiókáit etető madárra, óvatosan követni egy célja felé igyekvő bogarat, mit jelentenek a természet hangjai.

Most, a képet nézve már csak én tudom, hogy a fák mögött titkos rétek, patakok, gombalelőhelyek bújnak meg. Valahol ott van a száz éves erdő, ahol a legfinomabb volt a medvehagyma, meg egy elhagyott templom romjai, ahol jó volt megpihenni nagy nyári melegben a hűvös falak tövében.

Tavasszal a kopárnak tűnő domboldalakon nagy, különös, sötétlila virágok nyíltak: a fekete kökörcsinek. A nagyanyám kedvenc virágai.

De ez mind örökre rejtve marad már a fák mögött. Az emlékeim, a gyerekkorom.

Most én vagyok ötvenvalahány, de attól a fényképezőgépemtől azóta sem váltam meg: sőt, újabb gépekre is szert tettem, és már nem kell spórolnom a képkockákkal, színes felvételeket is tudok készíteni.

Hanem arról a régi erdőről nem készül több fotó, mert tovább terjeszkedett a város, emberi hajlékok, utcák vannak a helyén. Boróka mama pedig már régen a temetőben pihen.

Mégis minden képemen ott a gyerekkori kirándulások hangulata. Legyek a világ bármely pontján, ez az erdő van a szívemben, magamon érzem a nagyanyám szigorú, bíráló, mégis biztató pillantását.

Ezért kezdtem a tárlatomat ezzel a régi-régi, fekete-fehér fotóval, és a Madagaszkár, Korfu meg Galapágos élővilágát bemutató fotósorozatok után most a hazai erdők növényeiről, állatairól készítettem képeket. A kiállításnak A fekete kökörcsinek birodalma címet adtam, a nagyanyám emlékére.  Lépjenek bátran beljebb! Ismerjék meg őt, és az erdejét! 

Írói játékot indítottunk.

Három kép, a határidő vasárnap este, és már jött néhány írás.

Mindhárom kép a Fortepan oldaláról származik. 

Jöhet az első történet?

Megvan

az a pillanat, amikor ülsz a karosszékben, nézed a közvetítést, a szíved a torkodban dobog, és aztán felpattansz, mert GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL, vagy mert MEGCSINÁLTAAAAAAAAAAAA, de mindenképp legalább egy IGENIGEEEEEEEEN!!!

Mert nyert, mert küzdött, mert felállt, mert bebizonyította, hogy lehetséges. Legyőzte a korlátait, túlment a határain. Megcsinálta.

Hány meg hány sporteseménynél sírunk, mikor kiosztják az érmeket? Miért?

Talán azért, mert akkor és ott mi is nyertünk. Hitet abban, hogy nincs lehetetlen. Hogy kemény munkával el lehet érni a célt. Hogy íme, van, akinek sikerülhet.

Bekönnyezünk, mert látjuk az embert, az akaratot, az izmainak a feszülését, megérezzük az emberi sorsot, a befektetett munkát...

Aztán, miután jól kibőgtük magunkat és a kutya nyakába borultunk, visszaülünk a karosszékbe zserbót enni, mert mi másban, máshogy, máskor vagyunk hősök.

A pillanat azonban megmarad, és örökre hálásak leszünk érte.

A kötet azokat a drámai, megrázó eseményeket mutatja be, amelyek egykor egész nemzeteket, de néha a világ közvéleményét is izgalomban tartották. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor a sport összefonódott a politikával vagy a történelem áldozatává vált. 

Akadtak közöttük dicső percek is, mint amikor Jesse Owens egyetlen nap leforgása alatt négy aranyérmet nyert 1936-ban a berlini olimpián, és ezzel látványosan cáfolta Hitler nézeteit az árja faj felsőbbrendűségéről. Ilyen lehetett, amikor Billie Jean King a női egyenjogúságért küzdve teniszütőt ragadott, és legyőzte Bobby Riggst, a magát macsó állatnak nevező, elvakult ellenfelét. Miután Argentína vereséget szenvedett az angolok ellen a Falkland-szigetek miatt kitört háborúban, legendás labdarúgójuk, Maradona egy csodálatos góllal vett elégtételt. Ma is esküszik rá, hogy „Isten keze” segítette. Könyvünk bemutatja ezeket a megrendítő, magasztos történelmi pillanatokat, azokat az eseményeket, amikor mi, emberek mindannyian tanúi lehetünk annak a csodának, ami jóval több mint sport, jóval több mint játék.

Könyvjelző

Fotó: artessen.com

...............................................................................

Volt egyszer egy írói játékunk a Vándorsólyom Kisasszony facebook oldalán. Oda született az alábbi Fortepanos képhez ez az írás.

Lovranits Júlia: Tenger mellett születnek a boszorkányok

 Ha Lázár Ervin manói a manógyárból, akkor a boszorkák a tenger mellől jönnek. Nem mind a vízből: az egyik a tenger habjából, a másik sirály rikoltásából, a kezét védőn a tenger fölé emelő szent szobrának talapzatán megtörő víz zajából, partra sodródott növények kusza fonadékából. A sós levegőből is, meg a fürdőzők nevetéséből. Ezekből leginkább Ogg Ángyi formák, kerekek, részegesek, könnyen nevetősek.  Vihar utáni, szürke reggeleken kedvetlenek, holdfogyatkozáskor, a parton táncoló turisták árnyékából sötét hajúak, titokzatosak. Amikor éjjel van, és a csillagok képe tükröződik a vízen, akkor örökké szomorú, örökké vidám, sápadt, kicsi boszorkák születnek.

Fölülnek a stégre, meg a közelben horgonyzó vitorlásokra, úgy teleülik, mint a verebek. Lógázzák a lábukat, soha véget nem érő, képtelen történetekkel szórakoztatják egymást. Bámulják magukat a víztükörben. Nevetnek, sírnak, fürkészik a közeli sziget hegyeit, a látóhatárt meg a túlpartot. Elvágyódnak.  Valami félig pogány, félig keresztényi, tolkieni mennybe, megsemmisülésbe.

Te nem látod őket. Pedig ott ülnek mind. 

Te mit tennél?

Richie, a híres énekes és zeneszerző halálával minden megváltozott. Chrissie és a lányok magukra maradtak. A másik család létezése pedig minden korábbinál kézzelfoghatóbbá és nyomasztóbbá kezdett válni, és nemcsak azért, mert Richie róluk sem feledkezett el a végrendeletében. Felszínre törtek a régi sérelmek, az elhagyatottság és a cserbenhagyás fájdalmas emlékei, amelyek mind felsorakoztak a pénz és a vagyon körüli kegyetlen hétköznapi viszályban.

Finom, mint Austen, szenvedélyes, mint Brontë. Trollope briliáns!
(Mail on Sunday)  

................................................................................

... azért ugye nem meglepő, ha ezt a könyvet a Hölgyeknek ajánljuk? Finom, érzékeny, lélekhez szól. Olyan nemlátó/nemhalló könyv. Az ember belefeledkezik, kizárja a világot és csak olvas, olvas, a vasalni való meg megvárja, a gyerekek pedig most az egyszer megtalálják az uzsonnát a hűtőben egyedül is.

Ha szeretnél játszani a könyvért, irány a Pamlag blog Facebook oldala:)

Ha fogalmad sincs,

hogy milyen könyvnek örülne az a soha nem olvasó huszonéves pasas, akkor ennek a posztnak nagyon fogsz örülni.

Botránykönyv.

Nem öncélú, nem hiábavaló: elgondolkodtat. Megdöbbentő titkokat tár fel, kiváló stílusban megírt, élvezetes olvasmány. Igen, talán elsősorban férfiaknak. Nem a témája, hanem a nyelvezete, a humora miatt: nagyon könnyen olvasható, tagadhatatlanul pasis.

Oké, milyen is lenne? Michael Moore írta, az a Michael Moore, aki...

Michael Moore többek közt az Oscar-díjas Kóla, puska, sültkrumpli című dokumentumfilm rendezője és számos sikerkönyv szerzője, az Egyesült Államok nemhivatalos koszorús provokátora ismét visszatért, ezúttal teljesen új szerepben, önmaga meta-Forrest Gumpjaként.
Moore huszonnégy tiszteletlen, humoros és különös történetet gyűjtött egybe saját ifjúságáról. Az egyik pillanatban tizenegy éves kisfiú, aki eltéved a Szenátusban, és találkozik Bobby Kennedyvel, a következőben pedig a bitburgi temetőben néz szembe az elképedt és zavarodott Ronald Reagannel. Majd egy nap nassolnivalóért indul, közben főszereplője lesz a botránynak, amely hozzájárult ahhoz, hogy egész Amerikában felszámolják a magánklubokban dívó faji diszkriminációt. Tizennyolc évesen ő a megye legfiatalabb választott tisztviselője, 2003-ban pedig az Oscar-gála színpadán az amerikai elnököt bíráló mondataival döbbenti meg a világot. Michael Moore élete izgalmas, botrányos és humoros, akárcsak filmjei.

Keress rá a neten. Elképesztő.

A könyve is.

Könyvimádók lépcsője

Innen