2012. szeptember 3., hétfő

Vendégposzt

Márti tollából...:


Jó és rossz, fekete és fehér, világos és sötét, szép és csúnya. Ismerős ellentétpárok, melyekkel kapcsolatban oly könnyen mondunk ítéletet.
De mit jelent a jó és mit a rossz, mitől hisszük a fehérről, hogy tiszta a feketéről pedig, hogy vétkes, miért félünk a sötétben és bízunk oly könnyen a világosban, kit látunk szépnek és kire mondjuk elhamarkodottan, hogy csúnya? Mást mond az ördög és mást az angyal, de ki dönti el ki az ördög és ki az angyal? 
A Füst és Csont leánya sokkal több egy gyönyörű mesénél a szerelemről. Felnyitja szemünket és a lelkünkhöz szól, hiszen valahol mélyen mindannyian tudjuk, hogy semmi sem eredendően rossz, ami fehér egy perc múlva feketévé válhat, a sötétség után kivilágosodik, és amit elsőre csúnyának látunk széppé válhat a szemünkben. Néha akit angyalnak hiszünk hazudik nekünk, és az ördög áll ki mellettünk.

Ingoványos hit, hogy akiket szeretünk nem árthatnak nekünk. Mégis remélünk, a remény, hogy szeretetünk megváltoztathat és megváltoztat ad erőt. 

Erről szól ez a történet, a reményről, melynek birtoklása a mai kor legféltettebb kincs és legnagyobb értéke.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése