2012. szeptember 14., péntek

Bántó távolság

Épp csak becsuktam a könyvet, úgyhogy teljesen friss az élmény. Sophie Hannah maga a pszichothriller. A Bántó távolság olyan, mint egy film: nehezen nézed, idegeid végig kihegyezve.

Nem tudtam letenni. Darabos, ugyanakkor logikus, nyers de mégis könnyedén hagytam magam mögött a fejezeteket.

A nőket elrabolja, megkötözi és spéci körülmények között megerőszakolja egy jóképű idegen - arra hivatkozva, hogy ugyan már!, ez amúgy is minden nő titkos vágyálma.

Közvetlen a Szürke ötven árnyalata után olvastam a könyvet és iszonyú érdekes volt az a kontraszt. Milyen valami, amitől az ember fél, de akarja, és milyen az a bűnös gyönyör, amit megírtak írók, megénekeltek költők és elmondva, egy filmen akár izgalmas is lehet, de nem, itt van a helyzet, megtörténik, és nem marad utána más, mint egy cserepekre hullott lélek, fájdalom, félelem és terror.

Kérdés, hogy hősnőnk hogy áll fel ebből, hogyan rakja össze a mozaik apró kockáit és ered támadója nyomába egy új, furcsa, kifacsart szerelem árnyékában.

Izgalmas, kidolgozott, végig feszes regény, nagyon tetszett, Sophie Hannah előző könyve, az Idegen arcocska után ismét egy olyan témát dolgozott fel, ami minden nő rémálma.



Három évvel korábban rettenetes dolog történt Naomi Jenkinsszel – olyan szörnyűség, hogy senkinek nem merte elmondani. Naomi most újabb titkot rejteget – a boldogtalan házasságban élő Robert Haworth a szeretője. Mikor Robert eltűnik, Naomi tudja, hogy valami baja történt, de a rendőrség nem hisz neki. Robert felesége pedig állítja, hogy férje nem tűnt el. A kétségbeesett Naomi úgy dönt, ha nem tudja meggyőzni a rendőrséget, hogy Robert veszélyben van, meggyőzi őket arról, hogy szeretője másokat sodor veszélybe. Ehhez nem kell mást tennie, mint saját tragikus múltjába leásni…

Sophie Hannah az Idegen arcocskával robbant be a thrillerpiacra. Új könyve a műfaj újabb rendkívül hátborzongató darabja. Ragyogó cselekményvezetés, zseniális fordulatok. – Guardian




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése