Épp csak becsuktam a könyvet, úgyhogy teljesen friss az élmény. Sophie Hannah maga a pszichothriller. A Bántó távolság olyan, mint egy film: nehezen nézed, idegeid végig kihegyezve.
Nem tudtam letenni. Darabos, ugyanakkor logikus, nyers de mégis könnyedén hagytam magam mögött a fejezeteket.
A nőket elrabolja, megkötözi és spéci körülmények között megerőszakolja egy jóképű idegen - arra hivatkozva, hogy ugyan már!, ez amúgy is minden nő titkos vágyálma.
Közvetlen a Szürke ötven árnyalata után olvastam a könyvet és iszonyú érdekes volt az a kontraszt. Milyen valami, amitől az ember fél, de akarja, és milyen az a bűnös gyönyör, amit megírtak írók, megénekeltek költők és elmondva, egy filmen akár izgalmas is lehet, de nem, itt van a helyzet, megtörténik, és nem marad utána más, mint egy cserepekre hullott lélek, fájdalom, félelem és terror.
Kérdés, hogy hősnőnk hogy áll fel ebből, hogyan rakja össze a mozaik apró kockáit és ered támadója nyomába egy új, furcsa, kifacsart szerelem árnyékában.
Izgalmas, kidolgozott, végig feszes regény, nagyon tetszett, Sophie Hannah előző könyve, az Idegen arcocska után ismét egy olyan témát dolgozott fel, ami minden nő rémálma.
Három évvel korábban rettenetes dolog történt
Naomi Jenkinsszel – olyan szörnyűség, hogy senkinek
nem merte elmondani.
Naomi most újabb titkot rejteget – a boldogtalan
házasságban élő Robert Haworth a szeretője. Mikor
Robert eltűnik, Naomi tudja, hogy valami baja történt,
de a rendőrség nem hisz neki. Robert felesége pedig
állítja, hogy férje nem tűnt el.
A kétségbeesett Naomi úgy dönt, ha nem tudja
meggyőzni a rendőrséget, hogy Robert veszélyben van,
meggyőzi őket arról, hogy szeretője másokat sodor
veszélybe. Ehhez nem kell mást tennie, mint saját
tragikus múltjába leásni…
Sophie Hannah az Idegen arcocskával robbant be a thrillerpiacra.
Új könyve a műfaj újabb rendkívül hátborzongató darabja.
Ragyogó cselekményvezetés, zseniális fordulatok.
– Guardian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése