Az elsőkönyves töritanár (avagy mit tegyünk, ha van egy évek óta a fiókban heverő kéziratunk?)
A héten elsőkönyveseknek szóló programot tartottak a Kossuth Kiadói Csoport munkatársai a kiadó Örkény István könyvesházában Budapesten. A "Megírtam az első könyvem" programban Gráczer László, alias G.L.Thompson állta a kíváncsi tekinteteket - a KK és a Microsoft Magyarország 2011 szeptemberében kiírt, e-könyv írói regénypályázatának második díjasa az idei Könvvfesztiválra megjelenő Germánia című könyve ürügyén ült a pamlagra, mellette szerkesztője, Hollósi Nikolett. Az új világ fővárosa alcímet viselő regény alternatív történelmi sztori az 1950-es évek Berlinjéről - arról a városról, ahol a történelemtanár foglalkozású szerző egyébként sohasem járt...
- A legtöbb ember, akinek vannak önálló gondolatai és gördülékenyen ír, sok esetben nem tudja, hogyan fogjon hozzá a kézirata továbbadásához - mondta elöljáróban Klemens Ágnes, a bloggerklub háziasszonya. - Kiben bízzon meg a kezdő író? Kinek küldje el egy kiadónál a munkáját? - következtek a fontos kérdések, mire a közönség láthatóan szagot fogott vadászkutyaként kezdett fülelni...
G.L.:- Próbálkoztam már előtte is írással és gyerekkoromban persze sokat olvastam. A Germániát elkezdtem írni és hamar meglettel 300 oldallal és még közel sem láttam a végét...
Tényleg: hogyan is állunk a terjedelemmel? Mennyire az elégséges minimum és hol legyen a határ? Tipikus kezdő probléma...
- Szerkesztőként úgy gondolom, bármilyen terjedelem befogadható - magyarázta Hollósi Nikolett. Ahogy egy hídhoz is rengeteg, kisebb-nagyobb kő, elem kell, hogy feszes lehessen a szerkezet, úgy egy regénynél is szükség van erre. Ám az igaz, hogy az emberek "felgyorsult" terjedelemre vágynak - a kiadónak is könnyebb dolga van a befogadható terjedelmű könyvekkel.
A "Kinek mutassuk meg a kéziratot?"kérdésre is választ adott a szerkesztő:
- Sokan a szeretteiknek, családtagjaiknak mutatják meg először, akik nem mindig igazán kritikusok, kíméletből... Azt hiszem, a kezdő szerző első valódi kritikusa a szerkesztő lesz.
De hogy került képbe G.L.Thompson a Kossuthnál?
- Tíz éve kezdtem írogatni. Eleinte igen nehéz volt kiadót keresgélni. Belefutottam én is olyanba, hogy se lektorálást, se igazi gondozást nem adtak volna, viszont szép pénzt akartak kérni. Egy ideig inkább novellákat írtam, de az sem kellett igazán, így pár évre abba is hagytam az írást. A Germánia ötlet-szinten már régtől megvolt a fejemben, de nem írtam le. Úgy voltam vele, minek, hiszen úgysem adják ki. Mígnem rá nem bukkantam egy irodalmi pályázatokat gyűjtő oldalon a Kossuth pályázatára. Akkor aztán volt 4 hónapom, hogy meglegyek vele...
-Bejött kb. 170 pályamunka és a kétharmadáról azonnal tudta az ember, hogy szerzőik még egyszerűen nem állnak készen arra, hogy megjelenjen a könyvük -mondja Földes László, az e-könyvkiadásért felelős vezető. - Nincs stílusa a könyvüknek, nincsenek karakterek, nincs szerkezet.
No de mi az a téma, ami megfogja a szerkesztőt? Miről írjunk, hogy egyáltalán foglalkozzanak velünk?
H.N.: - Szerkezetileg, technikailag nézem a kéziratokat, nem az a lényeg, hogy nekem mi tetszik, vagy mi nem. És persze figyeljük a trendeket is. Összességében azt kell mondjam, nagyon tudatosan kell írni. A regényünk szereplői nem mi vagyunk! Más a jellemük, más a szókincsük -fel kell építenünk őket! Mondok egy példát: dolgoztam most egy thrilleren, amely nem igazán szépirodalom, de szerző olyannyira tisztában volt vele, hova mit kell helyezni, miért kell ide, vagy oda egy mondat, hogy a végeredmény egészen zseniális. Jó trükk, ha a kedvenc könyveinkből kivesézzük a legjobb részleteket. Vizsgáljuk meg, miért, mivel zaklatott fel minket az író abban a részletben? Mitől dinamikus a szöveg? Milyen szófordulatokkal él a szerző?
F.L.: - Az e-könyvkiadásban azért alacsonyabban van a léc. A hozzánk kerültek tíz százaléka ír nagyon jó szinten, a többi szöveg pedig az, amit úgy szoktunk emlegetni: tucatkönyv...Ezekkel vannak manapság tele a polcok. Nem feltétlenül rossz ez, mondhatja valaki azt, hogy oké, én kijelölöm ezt a lépcsőfokot és megtanulok egy jó tucatkönyvet megírni.
Újabb fontos kérdés a kiadótámadáshoz: ha éppen nincs pályázat, hogyan küldjünk be jó, figyelemfelkeltő szinopszist?
A szerkesztők: -1. Maximum két oldal legyen! 2. Írjuk le, miről is szól a könyv: mi a műfaja? Milyen milliőben játszódik? Mi a cselekménye röviden? 3. Írjunk bele rövid részleteket a könyvükből, amelyek érzékeltetik is a stílusunkat! 4. Ha kifejezetten e-könyvre pályázunk, inkább küldjük el a teljes kéziratot a kiadónak! 5. Jó trükk: elküldés előtt nézessük át egy ismerős irodalomtanárral! Ők ugyanis kapásból kimazsolázzák a szövegből a stilisztikai hibákat.
Most, hogy a KK szakembereinek segítségével összeszedtük a fontosakat, már csak a legfontosabb lenne hátra: kedves elsőkönyvesek, szedjétek össze a bátorságotokat, és küldjétek el fiókban lapuló kézirataitokat valamelyik kiadónak. Látatlanban ugyanis ők sem tudják, benned lapul-e Magyarország követező G.L. Thompsona, de ők legalább meg tudják mondani. Sok sikert!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése