 |
| Fotó: artessen.com |
...............................................................................
Volt egyszer egy írói játékunk a Vándorsólyom Kisasszony facebook oldalán. Oda született az alábbi Fortepanos képhez ez az írás.
Lovranits Júlia: Tenger mellett születnek a boszorkányok
Ha Lázár Ervin manói a manógyárból, akkor a boszorkák a tenger mellől jönnek. Nem mind a vízből: az egyik a tenger habjából, a másik sirály rikoltásából, a kezét védőn a tenger fölé emelő szent szobrának talapzatán megtörő víz zajából, partra sodródott növények kusza fonadékából. A sós levegőből is, meg a fürdőzők nevetéséből. Ezekből leginkább Ogg Ángyi formák, kerekek, részegesek, könnyen nevetősek. Vihar utáni, szürke reggeleken kedvetlenek, holdfogyatkozáskor, a parton táncoló turisták árnyékából sötét hajúak, titokzatosak. Amikor éjjel van, és a csillagok képe tükröződik a vízen, akkor örökké szomorú, örökké vidám, sápadt, kicsi boszorkák születnek.
Fölülnek a stégre, meg a közelben horgonyzó vitorlásokra, úgy teleülik, mint a verebek. Lógázzák a lábukat, soha véget nem érő, képtelen történetekkel szórakoztatják egymást. Bámulják magukat a víztükörben. Nevetnek, sírnak, fürkészik a közeli sziget hegyeit, a látóhatárt meg a túlpartot. Elvágyódnak. Valami félig pogány, félig keresztényi, tolkieni mennybe, megsemmisülésbe.
Te nem látod őket. Pedig ott ülnek mind.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése