Remenyik Ágnes - Tudom a titkod

Tudta, hogy meg kell tennie. Már rég a tudomására hozták. Ha nem teszi meg, odaveszik minden. Birtokok, kötvények, házak, a ménes, az állatok. Nyomor várna rájuk. Őt nem érdekelné, szívesen lakna egy kicsi házban, taníthatna tanyasi iskolákban, ha csupán kenyér és tej jutna eledelül minden nap, az sem érdekelné. De mi lenne a többiekkel? Az apja belehalna a veszteségbe, anyja elsorvadna. És az ikrek? Ki fizetné az orvost, a gyógyszereket, ki fizetné az óvó-védő dadák sorát? Egy aprócska vágás, és a fiúk megfelelő segítség híján kínok között, lassan pusztulnának el. Őket nem hagyhatja szenvedni.

 Lassan lépdel fel a templom lépcsőjén. Itt az egész falu. Mindenki a legszebb ruhájában, vagy csak abban az egyben, amit a hét többi napján hord, de ma virágot tűzött a hajába, vagy felhúzta ütött-kopott cipőjét. Egyszer megy csak férjhez Horkayék leánya! Horkay. Ajtók nyílnak-e név előtt kérdés nélkül. Tisztességet, büszkeséget, vagyont jelent e név. Vagyont, ami most a templomi fogadalmon múlik. Szerződést kötöttek a szülők. A fiú megmenti a vagyont, a lány adja a szépen csengő, régi nevet. Eladták őt. Nem kell szépíteni. Mint a vadak a lányaikat Afrikában. Kit tehénért, kit tevéért, kit pár tyúkért. A fiú itt lépked mellette. Azt mondják, szép ember. Ő soha nem látta szépnek. Sem szíve, sem lelke, sem teste nem felel neki. Edzette magát erre a napra. A színdarab minden szava pontosan a fejébe vésődött. 

Menyasszony. 

 Fehér lapon fekete vérrel írott. Csak legyen már vége, legyenek végre túl rajta. Hazudni Isten előtt! Ezt az Úr talán még megbocsátja. A családjáért teszi, nem magáért. Büszke új asszonyként fogadja majd a gratulációkat, csak kevesen veszik észre az arcából sütő űzött vad tekintetét. A vacsora alatti étvágytalanságot betudják az nászéjszaka előtti idegességnek. Talán táncolni is fog, mint az utolsó dalára készülő fehér hattyú. Az éjszakát is elviseli valahogy. Erős az akarata, uralja majd a vonagló férfivágy alá kényszerített testét. Elalszik majd gyorsan a férj mellette. Nem kell többé hozzá érnie. Ez lesz az első és utolsó alkalom. Szókratész, segíts! Rejtsd el az üveget, rejtsd el jól, a szobalány meg ne találja! Finom metszésű kristály, őrizd magadban az italt. Csak téged óhajt ajkam! Vajon milyen lesz az ízed? Édes mézként ölel majd magához a halál, vagy keserű métely illata érződik lila számon?  Conium maculatum. Olyan fehér a virágod, mint az én csipkeernyőm. Mindent tudok rólad, ismeretlenül is úgy ismerlek, mint ahogy a szeretője legmélyebb titkát ismeri az ember. 

Tudom a titkod. 

Miután befogadlak, bénító nedűd a lábam erejét veszi el először. Lassan, kígyóként kúszik majd fel combomon, fekete temetővé változtatja méhemet. Ölelésed abroncsként feszül testemre, olyan féltékeny vagy, hogy még lélegzetet sem engedsz tüdőmbe. S amikor minden sejtem levegőért sikít a fekete extázisban, akkor jön el Ő. Mindig is tudtam, hogy ő az én igazi jegyesem. Könnyű lebegés, soha meg nem írt szerelmes levelek hamva. Utolsó szívdobbanás. Halál.

Fehér szemfedőt mocskoló fekete föld. Kiszáradt szemek. Lobbanó gyertyaláng. Síron túli csend. Temető magányában álló márvány felkiáltójel.

Ransom Riggs után szabadon...

Vegyünk egy képet. Lehetőleg jó régit. Valamit, amiben több van, ami egy kicsit más, talán zavarba ejtő, vicces vagy éppen furcsa.
Jól furcsa. Rosszul furcsa. Fejelfordítósan furcsa.
Vagy a szemébe lehet nézni.
Vagy csak belegondolni, hogy már nem él.
Elképzelni a történetét.

----------

Raqnsom Riggs emelte a tétet: az egymással eredetileg semmilyen kapcsolatban nem álló képeket történetté fűzte. Mi maradunk egy-egy képnél.

fotó: Fortepan

fotó: Fortepan

Sőt, mindkét képhez megadtuk az első mondatot.
... és most várjuk a történeteket.

Jön az Üresek városa!

Imádtátok és imádtuk a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, és most végre valahára itt a folytatás: már előrendelhető az Üresek városa.

A megmagyarázhatatlan, bizarr, zavarba ejtő régi fényképek köré fűzött történet most is mestermunka:

 Tíz különleges gyerek és egy különleges madár menekül három evezős csónakon 1940. szeptember 4-én Cairnholm apró szigetéről a walesi szárazföld felé, amikor csatahajók bukkannak fel a láthatáron. Csakhogy a gyerekek nem háború elől, hanem a hétköznapi emberek által elképzelni sem tudott szörnyek, az üresrémek elől szeretnének biztonságot találni egy újabb (vagy régebbi) időhurokban, ahol ugyanazt a napot kell megélniük az idők végezetéig, de nem fenyegeti őket sem öregség, sem betegség, sem ellenség.  Gondviselőjük, oltalmazójuk, az alakváltó Vándorsólyom kisasszony a szörnyek elől menekülve madáralakot öltött, szárnya megsérült, így se repülni, se újra emberi alakot ölteni nem képes. Ha sürgősen nem segít rajta egy hozzá hasonló, a különleges képességekkel megáldott/megvert gyerekeket oltalmazó madár-asszony, soha többé nem válhat emberré. Ifjú védencei mindent megtesznek érte, ám a háború sújtotta brit földön nemcsak német katonák, de vérszomjas lidércek és üresrémek is nyüzsögnek.

 Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a bunkó, de élettelen tárgyakat vagy halottak feltámasztani képes Enoch és társaik visszatérnek ebben a váratlan és fantasztikus fordulatokkal teli, ismét ritka, régi fényképekkel illusztrált, különleges regényben.

Az "alig vártam könyv"

Egyszerűen rajongásig szeretem Párizst, ebben a könyvben ráadásul egy izgalmas krimi színtere, úgyhogy nem volt kérdés - ezt nekem el kell olvasnom.

Semmi magvas gondolat, semmi nagy életbölcsesség - Pablo Santis szórakoztatni szeretne ezzel az igényes, fordulatos, szövevényes krimivel. Jól teszi:) Imádom az ilyesmit: együtt gondolkodni, tippelgetni, hogy hol lesz a csavar a sztori végén, aztán jól meglepődni, hogy jééééé, majd visszaolvasni, hogy uhh, gondolhattam volna. Tökéletes kikapcsolódás! E-könyv formátumban is megjelent, én is úgy olvasom majd, és már a Molyon is várják páran:)

(Megdöntöttem már az egy bejegyzésbe belepasszírozható linkek számának világrekordját? NEM? Na most figyelj!)
Ha szeretnéd megnyerni a Párizsi rejtélyt, nincs más dolgod, mint követni Facebook oldalunkat és a könyv borítója alá megírni, mi a Spanyol krimik sorozatunk szlogenje.

Párizs, 1889. A világ tizenkét leghíresebb detektívje megérkezik a világkiállításra, hogy leghátborzongatóbb történeteikkel szórakoztassák a publikumot. Ám a valóság sokkal félelmetesebb: az egyik detektív kizuhan az épülő Eiffel-toronyból. A rejtélyes haláleset újabb kihívás elé állítja a neves társaságot: meg kell állítaniuk az elvetemült sorozatgyilkost, mielőtt újabb gyilkosság történik. Egy jó detektívtörténetben azonban semmi sem az, aminek látszik…

Vérfagyasztó fordulatok, titkos társaságok, finom erotika – a XIX. századi környezet kivételes hangulatot kölcsönöz a regénynek.

Pszichofitness

Hangoskönyv stresszről, boldogságról, támogatásról.

Azt hiszem, sokat hallgatom majd. Kicsit olyan ez, mint egy pohár remek vörösbor a nap végén: segít átgondolni, rendszerezni a napi dzsumbujt.
Boldogság, öröm, félelmek elengedése...

Ha el kell képzelnem, hogy mit adhat nekem, akkor valahogy úgy képzelem a folyamatot, hogy amit sokszor hallunk, azt elhisszük:) Ez persze néha nagyon rossz, néha meg nagyon klassz, úgyhogy egyik újrakezdős fogadalmam pont az, hogy jól (JÓL!!!!) megválogatom, hogy kiket hallgatok sokszor. Elkapcsolok. Bezárom a fülem. Kitörlöm.

És nagyon megválogatom azt is, hogy kit és mit engedek be. Nos, ez azért nem hangzik rosszul: boldogabb létezés, életöröm, stresszkezelés, életvezetés. Persze, persze, mindenki tudja, hogyan kellene... de azért  mégsem eszerint élünk.

 Én hallgatni fogom. Szeretném, ha hinném. Ha beépülne. Ha mondanám én is.

"Szeretnéd tudni, mi történik velünk életünk stresszeiben? Mi zajlik ilyenkor testi-lelki működéseinkben? Milyen megküzdési lehetőségeink vannak? Előfordul, hogy fáradtnak, szomorúnak érzed magad? Szeretnéd jól érezni magad a saját bőrödben? Szeretnél örülni az életnek? Tarts velünk: kacagjunk, kocogjunk, lazítsunk!"

Bagdy Emőke - Pszichofitness

Figyeltem, válogattam, betartottam

Igen, még mindig az Ájurvéda könyvünk bűvöletében élek, és szép lassan, folyamatosan alakítgatom az étkezést, a testmozgást, és úgy nagyjából mindent úgy, ahogy a könyv írja.

(Na jó, nem. A tejfölről egyszerűen le-he-tet-len lemondani. Képtelenség. Botrány-skandallum:))

A csütörtöki vérképem jobb lett. Nem sokkal, de egyértelműen jobb: mintha a szervezetem jobban venné az akadályokat, jobban regenerálná magát, persze lehet, hogy csak bebeszélem magamnak. Magamnak, és a többi 32 értéknek, amit a vérvételnél figyelnek...

Tulajdonképpen nem olyan sok dologról kellett lemondanom: a cukrot már rég kiiktattam az étkezésemből, bizonyos ételeket sosem ettem, van, ami meg nem hiányzik. (A tejföl. A tejfölt nem adom).

Praktikusan nézve mostanában több csípős (nem méregerős!) ételt eszem, hogy fellobbanjon bennem az élet tüze. Néha eszembe jut, hogy milyen fejet vágna Klárika a Coopban, ha tudná, hogy nem azért viszem a darabka gyömbért, mert ó-jaj-annyira-szeretem, hanem hogy áramoljon a pitta energia, de ilyenkor bölcsen hallgatok, és bólogatok, hogy ja-ja, úri huncutság ez, de jó megfázásra, meg sütibe.

Apropó süti: megjelent a 23. Sütivarázs is, most épp szívecskés szilikon formával. Ha valaki elmulasztotta Valentin napra, akkor is vegye meg: a nők egy sima vaníliás pudingot is értékelnek nőnapra. Szívecskés formában. Virággal. Némi ékszer is jöhet, na:D Egy szép fülbevaló ugyanis boldogságot okoz. Attól meg áramlik az agni. 

Hát mi ez, ha nem színtiszta ájurvéda?

---------------------------------

Lassíts!

Csak üdvözölni, keblünkre ölelni és örökre ott tartani lehet a Slow Budapest mozgalmat. Egyszerűen nincs mit nem szeretni azon az elgondoláson, hogy próbáljunk meg lassan élni. Khömm. Na jó, lassabban.  

Talán tényleg több odafigyelést igényel ez az életforma,és valószínűleg vannak napok, amikor az ember megpróbál a reggelihez is gyertyát gyújtani (teamécses. csak az volt itthon.), de nyilván azok a napok vannak többségben, amikor joghurt be, gyerekre cipő fel, és rohanás, mert (megint) elaludtunk. 

Mindegy. 

Újratervezés.

Szóval csak néha, de VAN gyertyafényes reggeli. Az is több a semminél. Egy finom tea és a lecsukott laptop is jó, ha nincs idő másra. Vagy egy szelet süti. Tizenöt perc jóga, amiből a legjobb rész a földön fekvős, semmit nem csinálós utolsó öt perc. Egy közös kirakózás két adag ruha és a bezsíroldózott főzőlap között. 

És persze a jutalom, a könyv. Ha már mindenki alszik. 

Meleg zokniban, vagy mezítláb, talppal a radiátoron. 

Wellness-"elérhetetlen"-hétvége helyett.