2013. március 5., kedd

Valószínűleg mindenki más

remekül szórakozik utazásai során. Felfedeznek, fényképeznek, jókat esznek, Rómában úgy élnek, mint a rómaiak...

Én túlélek. Nem túlzás, nem csalás, nem ámítás, t.ú.l.é.l.e.k., épp csak az arcomat nem kell terepszínűre fújni.
Néhány példa? Oké:

Prága

Fogvacogtató hideg, január. A sört, mint olyat teljesen kihagytam, kávézótól kávézóig osontam a falak mentén, a fejemet lefújta a szél, a szememet lehetetlenség volt nyitva tartani. Sapka, arra kucsma, arc előtt bandita sál, kezemen kesztyű (pamut) ÉS irhakesztyű. Bőröm fagyott, lábujjaim merev görcsben, hótaposó, fóliás-melegítős talpbetét. A túlélésért küzdöttem.

London

Itt nem mondanék többet, csak egy apró megjegyzés magamnak: legközelebb, ha Londonban járok és már itthon érzem, hogy kapar a torkom, ne, ismétlem, NE vigyek magammal negró cukorkát.

Róma

Egy pohárnyi aperol is kikívánkozik egy idő után. Hát még 8! Éjfélkor szinte minden bezár, mosdót találni lehetetlenség. Római sikk ide, Audrey Hepburn báj oda: könnyezni és szaladgálni vécé után mint a mérgezett egér nem épp elegáns.

A lista szinte végtelen, mégis újra és újra nekivág az ember. Hogy miért? Mert utazni csodálatos. Mert még a levegő is más. Mert úgy tölti fel egy szép táj, egy izgalmas város vagy egy páratlan természeti kincs az ember belső akksijait, mint szinte semmi más. Világot látni, megismerni, rácsodálkozni - hát, mi így indítjuk ezt a tavaszt:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése